Fehér József

A fény keletről jön

Már önmagában az is rendkívül érdekes és izgalmas téma lehetne, hogyan lett egy tehetséges füzesgyarmati fiatalemberből, Doma-Mikó Istvánból a Japán Képzőművészeti Főiskola tanára. Ő alapította a füzesgyarmati Japán Múzeumot, valamint az Inter Japán Magazint. Tevékenységéért megkapta a Japán–Angol Baráti Társaság által alapított Világ Béke Nagydíjat. Az meg már valóban mesébe illő, hogy 1989-ben kinevezték a Tongai Királyság udvari festőművészének. Ez is adott aktualitást annak, hogy a közelmúltban Budapesten, a Hazatérés Templomában megemlékezett a nemrégiben elhunyt két magyarkedvelő tongai királyról, IV. és V. Tupouról. Az ünnepség nyilvánvaló célja volt, hogy mi is megismerjük ezt a két nagyszerű uralkodót és a Tongai Királyságot.

Feszült várakozással tekintettem az „Ex Oriente Lux – A fény keletről jön” című ünnepi est elé. Az emlékműsornak Doma-Mikó István festőművészen kívül olyan neves előadói voltak, mint prof. Dr. Papp Lajos szívsebész, nyugalmazott egyetemi tanár, dr. Bakay Kornél régész, nyugalmazott múzeumigazgató, egyetemi tanár, Kiss Dénes babérkoszorús költő, nyelvkutató, egyetemi tanár, az Írók Egyesületének elnöke, valamint Döbrentei Kornél költő, és az est, házigazdája, a Nagytiszteletű ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkész. Emelte az est ünnepélyességét a Történelmi Vitézi Rend, a Musica Sonora Kamarazenekar, a Cantores Ecclesiae Rézfúvós Együttes és a Pax et Bonum Kamarakórus együttműködése. A megemlékezés védnökei Eperjes Károly színművész, Jankovics Marcell rajzfilmrendező, Turcsány Péter író, Horváth Lajos, a Magyar Országgyűlés Hivatalának főszaktanácsadója és a nemrég elhunyt Varga Csaba filmrendező, matematikus.

A Szabadság téri templom zsúfolásig megtelt nagytermében a tongai és a történelmi magyar zászlók ünnepélyes bevonulása után felcsendült a két ország himnusza, majd két rövidfilmet láthattunk az egzotikus Tongai Királyságról.

Ezután Doma-Mikó István festőművész lebilincselő beszámolója következett. A művész a Királyságban kifejtett több évtizedes munkájáért megkapta a Koronázási Medál Arany Fokozatát.

– A Tongai Királyság nem a világ végén van – hangsúlyozta –, hanem a világ elején, ugyanis a nap mindig ott kel fel először, ott kezdődik minden újabb nap, újév, sőt minden évszázad, évezred is. A királyság az időválasztó vasárnap-hétfő vonal első országa. Tonga Budapesttől tizenhétezer kilométerre található Hawaii és Új-Zéland között félúton – majd így folytatta beszámolóját: Amikor 1988-ban, IV. Tupou király uralkodása közepén léptem a királyság földjére, az ország és annak államformája nagyon hasonlított a történelmi magyar királyságra.

A király egy személyben volt mindennek a feje, és élt is ezzel a jogával. Ő jelölte és nevezte ki a miniszterelnököt, a minisztereket, a bíróság fejét, a hadsereg parancsnokát, akiknek egyben a felettese is volt. Tetteiért senkinek nem tartozott magyarázattal, őt senki nem vonhatta felelősségre. Munkáját parlament segítette, amit nemtetszése estén fel is oszlathatott. Tehát ez az ország a király bölcsességén és eszén alapult.

Kiemelte, hogy amikor a királynak teljhatalma volt, az országban béke és nyugalom honolt. A fősziget börtönében akkoriban húsznál kevesebb rab töltötte büntetését, s ők sem főben járó bűnökért. Az uralkodó valódi hatalmáról szólva elmondta, hogy a királyság földjeinek elsődleges tulajdonosa maga a király. A földet 33 nemesemberen keresztül adományozza élethossziglan a köznépnek. A nemesség az apáról a legidősebb fiúra száll, a király megerősítésével. Amikor egy tongai fiatalember betölti a 16. életévét, két földterületet adományoz számára, az egyiket a házhelynek, a másikat gazdálkodáshoz.

A király tehát sajátjaként tekint országára: nem adja el, nem engedi át másnak, idegenek nem szólhatnak bele országa ügyeibe. Ezek után szinte önkéntelen a kérdés: mennyi tongai föld van külföldiek birtokában? Egy tenyérnyi sincs, mert külföldiek nem vehetnek földet Tongán. De a tongaiak sem tudnak mások rovására földet vásárolni, mivel erre a parlament éberen vigyáz.

Doma-Mikó elmesélte, hogy került a Tongai Királyságba: „Az életem meseszerűen alakult, mint a fiatal legényé, aki elindult szerencsét próbálni, találkozott az öreg királlyal, aki próbára tette, és a szolgálatába fogadta. Hasonlóképpen indultam én 1980-ban Magyarországról Tokióba, ahol azóta is élek. Nyolc évvel később a véletlen összehozott korunk kevés koronás főinek egyikével, a polinéziai Tongai Királyság uralkodójával, IV. Tupou királlyal, aki kinevezett udvari festőművészének. Bizalmas és megtisztelő feladat egy királyt szolgálni. Alázatot követel, hűséget, kitartást. Valláshoz hasonlítanám, amihez erős hit kell. Az udvar tagjainak a többsége az életét áldozná az uralkodójáért, és a király tudja és értékeli is ezt.

Korunk magas méltóságai rendkívüli személyiségek. IV. Tupou ismerte Magyarországot, emlékezett rá, hogy királyi nagyapja levelezésben állt Ferenc Józseffel. Tizennyolc évi alattvalói szolgálatom idején megismertettem vele a magyar történelmet, a királyi dinasztiákat. Jókat mulatott igazságos Mátyás mesebeli tettein. Előszeretettel nézte a magyar történelemről szóló, angol feliratos játékfilmeket. Például az Egri csillagokat vagy a Jókai regényekből készült, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, az Aranyember, és a Kőszívű ember fiai feldolgozásokat. Széchenyi István államférfiúi és országépítő tevékenységét a Hídember című filmből kedvelte meg. Igen szerette a magyar konyhát, különösen a fűszeres, erős paprikás ételeket, mint a gulyás és a pörkölt. Halálát követően fia, V. Tupou, aki majd két évtizedig volt külügyminiszter, hat évig uralkodott. Ő katonai és jogi egyetemeken végzett, három idegen nyelvet (angolul, németül, franciául) beszélt kiválóan, további hármon (kínaiul, japánul és latinul) pedig jól értett. 2011-ben villámlátogatáson járt Magyarországon, és megígérte, hogy Tonga szavazatával támogatni fogja hazánk ENSZ Biztonsági Tanácsi Tagságát.

Papp Lajos szívsebész előadása következett: „…Hiszem az Istent, és nem fogadom el a demokráciát. Soha a Földön nem volt demokrácia. De volt isteni rend, és az isteni rend szerint volt hierarchikus királyság, volt szakrális királyság, és milyen boldogan emlékszünk arra, hogy talán a mi Kárpát-medencénkben is volt ilyen. … érdemes Kelet felé tekinteni, és rá kell döbbennünk, hogy ezer év óta Nyugat felé tekintve soha, senkitől segítséget nem kaptunk. Tudomásul kellene venni, hogy őseink kelet felé vándorolva nem csak írásbeliséget, a művészetet, a pentatóniát, hanem a magyarok hírét is elvitte. Emléket, emléknyomokat hagytak, ezért testvérnek tekintenek bennünket Kína egy részén, Koreában, Japánban. Aki megjárta ezt a vidéket döbbenettel hallja, hogy testvérként próbálnak velünk bánni. Mindig nyitott karokkal fogadtak, de nem mentünk. Mi itt álltunk és védtük nyugatot, és védjük ma is, ezt abba kellene hagyni. A Nap Keleten kél. A testvéreink, és az azokat szerető népek keleten vannak. Oly régen nyújtják már a kezüket és a karjukat, és szimbolikusan ezt a mai napot és ezt az üzenetet a legtávolabbi pontról én Isten kegyelmének tekintve azt mondom, hogy igen Napkelet felé kell fordulnunk. A dekadens Nyugat halálraítélt. Ez a néptáplált medence népe, az itt élő magyarság feladatát csak úgy tudja teljesíteni, hogyha a keleti gyökereket, a keleti kapcsolatokat megerősíti.

Volt itt szó az erdélyi nagyfejedelmekről. A legnehezebb időszakban, amikor a török és a Habsburg harapófogóba fogtak Erdélyért, két nagyszerű fejedelem, király, Erdély aranykorát tudta létrehozni. Én köszönöm a Teremtőnek, hogy ebben a korban élek, és köszönöm, hogy a legtávolabbi keleti vidékről is ismételten kaptunk üzenetet, és köszönöm Istvánnak, hogy ezt a kapcsolatot, ezt a napfényt elhozta nekünk.”

Ezután Bakay Kornél régész következett. …”…Tonga, ha jól tudom, annyit jelent: Dél. Ezek a Tongai Királyságban lakó emberek polinéziaiak. A Tongai Királyság lakossága, mint hallottuk, bevándorolt, akárcsak mi, magyarok. Ők Szamoa szigetéről érkeztek, a jelen ismereteink szerint 3000 esztendővel ezelőtt a mai hazájukba. Sokáig távol volt ez a világ az európai civilizációtól. 1616-ban fedezték fel a hollandok, majd a párás, trópusi éghajlatú szigetekre James Cook kapitány csodálkozott rá a 18. század végén, és el is nevezet mindjárt Barátságos Szigeteknek. Láttuk, azok valóban. … A főváros, Nuku’alofa, azaz a szeretet városa, ahol a lakosság zöme is él, a királyi családdal egyetemben. I. Tupou király alapította a Tongai Királyságot a 19. század második felében. Itt minden föld a király tulajdona, mint ahogy nálunk is volt Szent István korában. Megtanulhatnánk tőlük, hogy ne civódjunk feleslegesen, és átvehetnénk tőlük a közbiztonságukat. A vasárnap náluk szent nap, ilyenkor mindennek zárva kell lenni. Ezen a napon nem szabad sportolni, táncolni, dolgozni meg egyáltalán nem.”

Kiss Dénes babérkoszorús költő Hitvallás Magyarságom című versével üzent Tongába. „Én úgy vagyok magyar, hogy belerázkódok, és megrendülök bele.”/ – kezdődik a verse. Később ez a hitvallás így folytatódik: „Én úgy vagyok magyar, ahogy csak ember, halandó lehet valaki, bárki./ Mert úgy vagyok magyar, ahogy a vers, a dal, a szó./ Megölhető, de soha át nem változtatható.” S e gondolattal zárul: „Én úgy vagyok magyar, ahogy az a volt aradi nagy szent tizenhárom.”

Döbrentei Kornél költő rámutatott, hogy sajnos mi olyan királyságokat éltünk át, melyekben mindig valami ellen harcolni kellett. A mi történelmünk nem kényeztetett el bennünket a mai napig sem. Utána két csodálatos versét: az És mégis, valamint a Válságos órán szemközt egy régi karddal címűeket mondta el. Az utóbbiból idézek négy gyönyörű sort: „és győzöm hittel, talán akad még annyi, / amiért érdemes talpon maradni,/ vállalva tusát, töretést fénylő daccal -/ jöjj virradat és övezz fel sugaraddal.”

Végül Nagytiszteletű Hegedű Lóránt református lelkész emelkedett szólásra: „Hogyan is mondja a már sokszor felidézett erdélyi fejedelmünk, Bethlen Gábor? Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? … Mert nemcsak népük jóvoltából, tehették fejükre itt a Földön a tongai királyi koronát, hanem Istenbe vetett hitük szerint az égi igazság koronáját is megnyerhették és megkaphatták. Ezt minden igazságos király pontosan tudja és érti s eszerint él földi életében.”

Ezután elbúcsúztatta őfelsége IV. Tupou királyt, aki 1947-ben kötött házasságot Mata’ahoval, tőle négy gyermek született. 1967. július 2-án koronázták Tonga királyává, és 2006. szeptember 10-én, életének 89. évében halt meg. Majd elbúcsúztatta V. Tupou királyt is, akit 2008. augusztus 1-jén koronáztak Tonga királyává, és aki 2012. március 18-án életének 64. esztendejében távozott az élők sorából.

A lelkész végül vigasztalást kért a jelenlegi uralkodóra, VI. Tupou királyra, és édesanyjára, Mata’aho anyakirálynéra, nővérére, Pilolevu hercegnőre, valamint a tongai királyi dinasztia tagjaira és az alattvalókra. Imával és egy óceániai dallal ért véget a búcsúztatás.

Teltház mellett zajlott a két elhunyt tongai király tiszteletére rendezett megemlékezés

Kezdésként két rövidfilm mutatta be a Tongai Királyságot

Doma-Mikó István, a két elhunyt uralkodó, IV.és V. Tupou király,
valamint a jelenlegi uralkodó, VI. Tupou király érdemeit méltatta

Prof. Dr. Papp Lajos a Kelet fontosságát hangsúlyozta

Dr. Bakay Kornél Tonga történelméről szólott

Kiss Dénes költő († 2013. július) Üzenet Tongába c. versét szavalta

Döbrentei Kornél költő történelmi versét szavalta

A megemlékezésen a Történelmi Vitézi Rend tagjai álltak őrt

A tongai himnuszt a Cantores Ecclesiae rézfúvós együttes játszotta

A Musica Sonora kamarazenekar Beethoven Egmont-nyitányát adta elő

A Pax et Bonum kamarakórus egyházi dalokat énekelt

A két elhunyt tongai királyt nagytiszteletű Hegedűs Lóránt református lelkész búcsúztatta
családtagjaiktól, alattvalóitól és tisztelőitől